Az italkultúra ápolása nem okoz nehézséget, mert a világon soha nem volt még ennyi jó bor. Bár az abszolút csúcson alig történt változás.

 

Bordeuax és Burgundia csúcsszőlői változatlanul éllovasok. Németország remek moseli és rajnai édes borokkal büszkélkedhet. Az ausztriai Wachau testes zöld veltelinijével tűnik ki. Olaszországban készül a komoly Barolo, Portugáliában pedig az ízgazdag Vintage-Port.

 

De Magyarország sem marad le a Tokajival, vagy a villányi, az egri borokkal. A borászati középmezőny eddig nem látott mértékben bővelkedik tetszetős italokban. Szinte minden régió átélte az utóbbi évtizedben a maga borcsodáját, Dél-Tiroltól Spanyolországon keresztül Toszkánáig, ahol a Chianti reformja mellett a cabernet sauvignon ismételt felvi- rágzásának lehettünk tanúi.

 

A tengerentúlon forradalmi változások mentek végbe. Kaliforniában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Chilében is készülnek egyre elegánsabb gyümölcsös borok.

A borbarátnak tehát van miből merítenie. Az italkultúra alkalmazott művészet, amely minden hangulatra és minden alkalomra kiválasztja az ahhoz illő bort. Bár a kínálat sokszínűsége a fogyasztók körében szinte automatikusan zavart okoz. Nem könnyű a választás. Melyik cabernet sauvignont, melyik burgundit, melyik édeset válassza? Melyek a leginkább ajánlatosak, és melyek voltak a legjobb évjáratok?

 

Minden alkalommal okosan kell bevásárolni. Akár egy üzletfelünket akarjuk külföldön járva megajándékozni, akár szeretteinket, vagy csak magunkat, a bor és társai, mint minden kulináris öröm, múlékonyak. Ez a rendeltetésük. Mégis rendelkeznek azzal a csodálatos, a létet megszépítő tulajdonsággal, hogy elmúlásuk közben örömet szereznek.