Macskajaj

 

Pitof a Vidocq című francia fantasyvel egy egészen egyedülálló látványvilágot teremtett meg, így sokan kíváncsiak voltak rá, mi lesz a következő rendezése. Még akkor is, ha a Gerard Depardieu főszereplésével készült filmnek éppen ez volt a legnagyobb erénye, más területeken viszont nem kifejezetten jeleskedett. Az egyedi vizualitás azonban jópár alkotást megmentett már a teljes feledésbe merüléstől. Nos, Amerika kapui tárva-nyitva álltak, és az ígéret földjének pénzéhes hollywoodi producerei az ő kezébe adták a DC Comics Macskanőjének megfilmesítési munkálatait, gondolván, hogy alaposan meglovagolják a képregényadaptációk sikereinek hullámait. Bár ez csak féligazság, hiszen ez a sztori már Tim Burton 1992-es Batman visszatérje után alakot öltött, és sokáig úgy volt, hogy az abban Macskanőt játszó Michelle Pfeiffer szerepel majd a tervezett spin-offban is. Azóta a csábosan nyávogó, és kegyetlenül karmolászó karakter kapcsán egy rakás hollywoodi színésznő szóba került, a választás pedig végül a friss Oscar-díjas Halle Berryre esett. Ez még jó döntés volt, mondhatni ez jelképezi az önálló Macskanő-film sorsának csúcspontját. Sajnos az alkotók nem hagyták abba a csúcson, és szédítő sebességgel elindultak a lejtőn. Mit elindultak a lejtőn, belezuhantak a szakadékba.

 

Patience Phillips a létező legszerencsétlenebb és legmimózább nő, aki csak létezik a világon. Legalábbis az alkotók szándéka szerint az, de a film első fél órája csak egy átlagosan ügyetlen karaktert tár elénk. No mindegy. A kétbalkezes hölgy egy kozmetikai cégnél dolgozik, ami azonban egy olyan arckrém piacra dobását tervezi, ami hosszú távú károsodásokat okoz a használóknak. Mivel rájön erre, főnöke (Sharon Stone) megöleti, ő azonban egy különleges hatalommal felruházott macskának köszönhetően újra életre kel, és egy kevéske identitásprobléma után elindul bosszút állni, miközben arra is marad ideje, hogy az utána nyomozó jóképű rendőrrel (Benjamin Bratt) kacérkodjon.

 

A Macskanő még fényévekben sem mérhető távolságra van a Vidocq lenyűgöző vizualitásától. Pitof nem képes hangulatot teremteni, sem a város látványával, sem a főszereplő Femme Power-vonásaival, sem képi világgal. A trükkökről pedig jobb nem is beszélni, mert azok olyan harmatgyengék, hogy egy 8 éves számítógépfüggő is felül tudná múlni őket egy amatőr program használatával. Pedig Macskanő emberfelettien gyors reflexei és mozgása, akár a Pókember felhőkarcolók közti száguldásának látványához is méltó lehetett volna, ha megfelelő profizmussal jelenítik meg. Így viszont csak szimplán nevetséges. Az akciójelenetek is legfeljebb ásítást váltanak ki a nézőből reakció gyanánt, semmi ötlet és fantázia nincs bennük, pár jól megkoreografált mozdulatot leszámítva olyan hatást keltenek, mintha Joe bácsi barátaival, Jackkel és Johnnal forgatta volna le az egészet, és menet közben találtak volna ki mindent.

 

Eddig még nem szóltam a Macskanő történetéről. Ennek az az oka, hogy nincs neki olyan. A három (!) forgatókönyvíró által kínkeservvel összetákolt maszlag a létező legnagyobb sablonokat hajigálja egymásra, és óvatosan távol marad mindenféle drámai konfliktus lehetőségétől. Nincs meg a főhősnő két énjének különbözősége, a jó és a rossz közt való választással kapcsolatos vívódása, sem pedig a Patience-ből Macskanővé változás folyamatának kidolgozottsága. Halle Berry meg csak fújtat és karmolászik a dögösnek szánt, valójában meglehetősen pocsék, inkább szado-mazoszerű, mint szexi öltözékben.

 

A tét pedig már önmagában is röhejes, és egy képregényfilm számára bizony igencsak illúzióromboló. Macskanő azért küzd, hogy egy kozmetikai cég ne bocsáthasson ki egy olyan krémet, ami elcsúfítja a fogyasztók arcát. Valahogy az a sejtésem, hogy egy vígjátékrendező, aki az utóbbi időben egy comic-paródia tető alá hozásán fáradozott, most nagyon szomorú, mert Pitof vágtató fantáziával megáldott írói ellopták a hősöket kifigurázó filmjének alapötletét. És még csak nem is viccnek szánták! Ennél még az is jobb lett volna, ha ismét a világot kell megmenteni Vajon mi jöhet még? Jövőre érkezik Bryan Singer Supermanje. Remélhetőleg nem egy büdös szappant forgalmazó cég ellen száll majd harcba.

 

 

 

A Warner igyekezett mentetni a menthetetlent, és egy tisztességes DVD-t adott ki, amit a Macskanő bizton nem érdemelt volna meg. A kép tökéletes, semmi szemcse, semmi elmosódás, semmi fakóság, vagy hiba, minden tűéles, a kontrasztok szépek, a színek hibátlanok. Hasonlóan minőségi a hang is, dübörög a zene, csattannak az ütések, dörögnek a fegyverek.

Az egylemezes kiadáson sajnosnincs rendezői kommentár, így nincs alkalmunk hallani Pitofot, ahogy rimánkodva könyörög a nézők bocsánatáért. Az viszont árulkodik valamiről, hogy a nem kifejezetten érdekes A kulisszák mögött című werkben is alig szólal meg. A másik dokumentumfilm, A macskanő arcai már sokkal informatívabb, és kellemes perceket szerezhet azoknak, akik szeretik a figurát. Igaz, jobb lenne, ha nem a borzalmasan idegesítő Eartha Kitt narrálná. A kivágott jelenetek pontosan olyanok, mint az egész film. Rosszak és semmitmondóak. Tehát akár benne is maradhattak volna a kész műben. Vagy máshonnak közelítve meg a kérdést, ha már ezeket nem hagyták benne a filmben, akár kivághattak volna belőle még 90 percet. Az extrák sorát egy előzetes zárja.

 

 

 

 

Eredeti cím: Catwoman

Eredeti bemutató: 2004. július 19.

Hazai bemutató: 2004. augusztus 26.

Játékidő: 97 perc 

 

Rendező: Pitof

Szereplők: Halle Berry (Patience Phillips/Macskanő), Benjamin Bratt (Tom Lone), Sharon Stone (Laurel Hedare), Lambert Wilson (George Hedare)

Író: John D. Brancato, Michael Ferris, John Rogers

Operatőr: Thierry Arbogast

Vágó: Sylvie Landra

Zeneszerző: Klaus Badelt

Producer: Denise Di Novi, Edward McDonnell

 

 

Képarány: 16:9

Nyelvek: magyar (5.1), angol (5.1)

Feliratok: magyar, angol, bolgár, horvát, román, szerb, szlovén

Extrák felirata: magyar

Extrák: Kimaradt jelenetek, A Macskanő számtalan arca, Így készült, Teaser

Gyártó: Warner Brothers

Forgalmazó: Warner Home Video

Megjelenés: 2005. február 8