Nagyon kíváncsivá tett, amikor kezembe vettem az eredeti olasz könyvet, Cinzia Sasso és Susanna Zucchelli munkáját, vajon mire jött rá ez a két nő, hogy ilyen bátran ajánlják a megoldást az állandó időhiányban szenvedő emberiségnek. Már az írásmű felénél tudtam, ezt nekem le kell fordítani. Pedig nem mondható, hogy a Repubblica újságírója és a repülőtéri igazgatónő feltalálták volna a spanyolviaszt. Kilenc egyszerű kis fejezetben kilenc gyakorlati jó tanáccsal segítenek abban, hogy időnket minél hatékonyabban tudjuk kihasználni. Teszik ezt azonban lebilincselően szórakoztató módon, könnyed, kellemes stílusban, és ami a legfontosabb: nem szószátyárak. Mindenre csak annyi energiát fordítanak, csak annyi szót fecsérelnek, amennyit az megérdemel. Az időtakarékosság jegyében!

 

Azok közé tartozónak vallom magam, akik meglehetősen ügyesen szervezik a saját és a családjuk életét, mégis találtam számos remek ötletet a két szerzőnő könyvében, amely még sikeresebbé tett a jó időbeosztást illetően.

 

Kétféle embernek szívből ajánlhatom a Csak egy órácskát kérek című könyvet: azoknak, akiknek kezéből a saját idejük úgy folyik ki, mint ahogy a homokba markolva kiperegnek ujjaink közül a homokszemek; és azoknak, akik már eddig is eredményesen vették fel a küzdelmet a múló idő rémével. Előbbieknek valódi felfedezés lesz a kilenc jó tanács és gyakorlat, hiszen egy csapásra hatékonyabbá tehetik életüket, időbeosztásukat. Utóbbiak pedig megerősítést kapnak, ha ráismernek egy-egy trükkre - "Jé, ezt én is így csinálom!" -, hogy jó úton járnak, sőt további fokozásokra is lehetőség kínálkozik.

 

A "Csak egy órácskát kérek" hasznos nőknek és férfiaknak egyaránt, hiszen valamennyien versenyt futunk az idővel. A könyv mottója egy Seneca idézet, amely arra figyelmeztet: vigyázzunk jobban a ma legnagyobb értékére, az időre. A saját időnkre: "Minden... másoktól függ: csak az idő a miénk. A természetből egyedül ezt a rendkívül illékony kincset birtokolhatjuk, és mégis sokszor hagyjuk, hogy bárki elvehesse tőlünk. Az ember annyira ostoba: halmozza az értéktelen javakat és hagyja, hogy minden kompenzálható dolgot a számlájára írjanak, de aki másoknak időveszteséget okoz, annak sosem jut eszébe, hogy adóssága keletkezett, miközben ez az egyetlen érték, amelyet az ember nem tud visszafizetni a legjobb jóakarattal sem."

 

Az ajánlót a Hermész Kiadó támogatta.